MI AKADÁLYOZHATJA A CSECSEMŐ FEJLŐDÉSÉT, ÉS HOGY TUDUNK SEGÍTENI?

 Csecsemőkori mozgásfejlődés és a szülők fontos tennivalói

 

Mi akadályozhatja a csecsemő fejlődését, és hogy tudunk segíteni?

 

 

 1. hónapban nem törekszünk a baba gerincét egyenes testhelyzetben tartó, stabil vízszintes alapra fektetésre, hanem gyakran - a gerincét erősen megterhelő - függőleges közeli vagy függőleges testhelyzetben tartjuk, gátolva ezzel a függőleges testhelyzetbe törekvés mozgásfejlődésre gyakorolt motiváló hatását is;


Ajánlott: vízszintesen hátunkon fekve a babát hasra fektetve mellkasunkra helyezni, így biztosítva a testközelséget.

 

2. hónapban a gyakran hasfájós, sírós babát sokszor felvesszük, kézben vagy ölben tartjuk - amihez gyorsan hozzászokik, - emiatt a szükséges időszakban nem tud kellően mozogni és később erre már nehezebben vehető rá;

 

Ajánlott: napközben a babát gyakran hasra fektetni, mert miközben próbálgatja izmait és végtagjai mozgatását, erősödnek hátizmai, karizmai és a nyakának hátsó része is, s eközben feküdjünk mellé vagy hason vele szembe a testközelség megteremtése végett.

 

3. hónapban fentről jövő ingerekkel, a babatornázó túl gyakori használatával vagy a baba kiságyába felülről belógatott játékokkal gátoljuk az esedékessé vált oldalra fordulást;

 

Ajánlott: gyermekünk játékait a kiságy oldalára függeszteni, az oldala mellett elhelyezni, az oldalra fordulás elősegítése végett, játék közben ugyanezen okból mellé - és ne vele szemben - feküdjünk és onnan beszéljünk hozzá.

 

4. hónapban már nyúlni, fordulni, célirányos mozgást végezni képes babát nem engedjük önállósulni, hanem helyette minduntalan elvégezzük ezeket a mozgásokat, őt segítve, kiszolgálva, egyben a fejlődést akadályozva;

 

Ajánlott: elkerülni a segítségnyújtást, ha oldalra fordulás közben a keze elakad, hanem hagyni kell, hogy maga ismerje fel és oldja meg a felmerült probémát, - még ha eközben fáj is érte a szívünk, - így nemcsak mozgásélménye és sikerélménye lesz, de gyakorolni képes a tanulást és a problémamegoldást is.

 

5. hónapban esedékes kúszás-mászás - ami az egyik legfontosabb mozgásfejlődési lépcső, amely a későbbi életkorokra is kihatással van, - helyett már erőltetjük az ülést pihenőszék, rugós hinta stb. segítségével, pedig a csecsemő izomzata még nem elég erős ennek a testhelyzetnek a megtartásához ahelyett, hogy hagynánk, saját maga jusson el idáig;

 

Ajánlott: teret biztosítani a mozgásigényének a gyerekszoba erre a célra szabaddá tett részén, a mozgásra motiváló játékainak fokozatosan egyre távolabbra helyezésével, mind hosszabb "mászótúrákra" késztetni, ugyanakkor törekedni arra, hogy egyre kevesebbet tartózkodjon a járókájában, kiságyában.

 

6. hónapban helytelenül (rugdalózóba, szoknyába, mozgást gátló öltözetbe) öltöztetjük kisdedünket, akadályozva ezzel szabad mozgásában (a mászásban), s a térdén, testén húzódó ruházat miatt nem nyer helyes információt a mozgásról, a mozgásérzetről;

 

Ajánlott: a kúszáshoz, a négykézláb mászáshoz praktikus, két részes, külön alsó és felső részből álló ruhába öltöztetni kisgyermekünket, ami nem gátolja mozgásában.

 

7. hónapban nem adunk elég nagy teret a baba számára a kúszás-mászás gyakorlására, - ami a hátizomzat megerősödését és a későbbi tanulási nehézségek megelőzését szolgálja, - ezért a mászás csak rövid ideig tart vagy ki sem alakul, hanem járókába, kiságyba zárjuk elősegítve ezzel a felkapaszkodás lehetőségét az amúgy is függőleges motivációs irányú kicsiknek;

 

Ajánlott: nagy helyet biztosítani a babának a zavartalan mászás elősegítése érdekében, felkapaszkodási lehetőség kerülésével vagy távol helyezésével.

 

8. hónapban már önnállóan ülni és az ülőegyensúlyt stabilizálni tudó babát gyakran ülő testhelyzetbe hozzuk, kitámasztjuk, s ezzel a gerincét túlterheljük ahelyett, hogy hagynánk önállóan üljön fel és csak addig maradjon ebben a testhelyzetben amíg a hátizmai ezt bírják;

 

Ajánlott: nem erőltetni az ülést, hanem megvárni a baba önálló felülését, amikor már hátizmai olyan erősek, hogy meg tudják tartani, helyette inkább mászást igénylő játékokat játszani, pl. labdagurítást utánmászással, különböző akadályokon átmászást, szék-, és asztallábak kerülgetését.

 

9. hónapban siettetjük a baba állásának elérését az ő álló testhelyzetbe húzásával, az állást elősegítő játékokkal, amely a lábboltozat fokozott terhelődését idézi elő és későbbi lábstatikai betegségek okozója lehet, ahelyett, hogy kivárnánk a baba önálló felállását;

 

Ajánlott: kivárni amíg a baba magától feláll, majd hagyni, hogy maga ismerje fel az álló helyzetből leülés módját, amire sor is kerül, amint az állás már fárasztó lesz számára.

 

10-11. hónapban siettetjük a baba járásának megkezdését, a kézen fogva sétáltatással, járást segítő eszközök, - a bébikomp, a babasétáltató szék, a guruló, járást segítő játékok, - használatával, amelyek nem szolgálják a fiziológiás járás és a normál egyensúly kialakulását, hanem a korai járatással együttjáró lábboltozat túlterhelődést, a boka befelé dőlését, a nem megfelelő járáskép - nem a lábujjhegyről, hanem a belső talpélről történő elrugaszkodás vagy lábujjhegyen járás - kialakulását idézhetik elő;

 

Ajánlott: az erőltetett járástanítás helyett, az önálló járás kialakulását mindenféle sürgető - "a szomszédék gyereke már jár pedig fiatalabb" - érzés nélkül kivárni és a testmozgást, a mozgás fejlődését leleményesen elősegíteni.

 

12. hónapban már sokat és jól mozgó babát túlzott féltéssel eltiltjuk az általunk veszélyesnek ítélt nehezített mozgásoktól, a fára-, létrára mászástól, a lépcsőn járástól, a bizonytalan felületen járástól, ezért nem tanulja meg ezt időben, mozgásügyessége csökken, a balesetveszély nő, ilyen körülmények között félni fog.

 

Ajánlott: biztonságos körülményeket teremtve, - mint a baba nyomában járó védőangyal, - aggodalmaskodás nélkül, lehetőséget adni kisgyermekünknek minél sokoldalúbb mozgás kipróbálására, hogy egyre ügyesebb és - ebből eredően - bátrabb lehessen.